A tájház, amely egy helyi kisparaszti család népi építészetét és lakáskultúráját mutatja be a 19. és 20. század fordulóján, 1980-ban került berendezésre. Az első szoba mestergerendáján látható felirat szerint a nádtetős lakóház 1836-ban épült. Az épület négy helyiségből áll, és soros elhelyezésű. Az udvarról belépve a pitvarba érkezik a látogató, jobbra található az első szoba, balra pedig a hátsó szoba. Külön bejárattal rendelkezik az udvarról a kamra, ahol a háztartásban és a mezőgazdaságban használatos eszközöket lehet megtekinteni. Az első szoba fűtetlen, a konyha nyitott kéményes, ahol a sütés-főzés eszközeit is kiállítják. A helyiségekben megtalálható korabeli berendezési tárgyak a helyi lakosok ajándékai.

Az emlékszobát a művelődési ház egyik, régóta nem használt helyiségében nyitották meg. A népzenekutató és karnagy dolgozószobáját költöztették át. A család által adományozott tárgyak, eszközök idézik fel Ág Tibor egykori dolgozószobáját.

A városban ma is élő történelmi legenda szerint ennél a fánál kötötte ki lovát Mátyás király, állíttatta fel sátrát, amikor Nagymegyeren járt, hogy megvizsgálja a városiak panaszát. Az egykori Megyer törzs tagjaihoz tartozó nagymegyeriek 1421-ig sajátos joggal rendelkeztek, nem fizettek adót, csak a királynak. 1421-ben Zsigmond király elcserélte itteni birtokait a Kanizsayaikkal, ennek következtében a hűbérurak már megadóztatták a település lakóit, amibe azok nem tudtak belenyugodni, és ezért az igazságos király hírében álló uralkodóhoz fordultak, aki a panasz kivizsgálására álruhában elment Nagymegyerre, meggyőződött a panasz jogosságáról, és megígérte orvoslását. A történelmi legenda hatására került bele a tölgyfa később a város korábbi és mai címerébe.