-->

Arrabona EGTC

2019. 07. 18.

Élménybeszámoló részletei

Egy ismerősünk unszolására, aki nagy vízitúrázó vágtunk bele egy hosszú hétvégén a Mosoni-Duna meghódításába. A csapatból eddig az ötletgazdát leszámítva még senki nem volt vízitúrán, így aggódtunk, hogy vajon megússzuk-e szárazon a kalandot. A Mosoni-Duna azonban szerencsére elég szelídnek bizonyult, így borulás nélkül teljesítettük a napi távokat.  

Csütörtökön indultunk Budapestről, a kenuk bérléséhez egy Győr környéki helyet találtunk, akik vállalták, hogy elhozzák a kenukat az indulási helyre és majd vasárnap érte jönnek Győrbe. Mi két kisbusszal mentünk, amit a túravezető barátunk, András kért kölcsön, így nem kellett bajlódnunk az autókkal. Kora délelőtt értünk az indulási helyre, ami egy kis település volt Mosonmagyaróvár mellett, a neve Kimle. Az első nap András csak ismerkedést szánt nekünk a vízzel, eszközökkel, így a tábor kialakítása után megmutatta, mit is kell kezdenünk a lapátokkal, mentőmellényekkel, melyik a kenu eleje, hátulja. Miután mindenkinek sikerült bemászni a kenukba a part közelében evezgettünk egy kicsit lefelé, majd vissza. Az első esetlen mozdulatokat követően egész gyorsan megértettük az instrukciókat, bár a kormányzással voltak kezdetben problémák, szerencsére senki nem borult ki és nem ment neki sem a partnak, sem a belógó faágaknak.  

Másnap reggel nagy lelkesedéssel vártuk az indulás időpontját. András indulás előtt még egy kis tornát is rögtönzött számunkra a parton, a bemelegítés elengedhetetlen felkiáltással. Az első kilométerek gyorsan teltek, egy óra után viszont már kezdtük érezni, hogy van karunk, így hosszas könyörgés után András engedélyezett számunkra egy gyors kikötést egy lankás partszakaszon. Kis frissítés után újult erővel folytattuk utunkat a következő táborhely irányba. Kétségtelen, hogy a táj a folyóról teljesen más képet mutatott, mint amit eddig láttunk belőle. Kora délután értünk a második táborhelyünkre Mecsérre, ami egy aprócska település a Mosoni-Duna partján. A sátrak ismételt felállítását követően a fiúk sör beszerző útra indultak, addig mi neki láttunk a klasszikus bográcsos étel, a paprikás krumpli elkészítéséhez. Okozott kisebb nehézséget és éppen ezzel sok vidám percet a konyha hiánya, de bebizonyosodott, hogy nomád körülmények között is megálljuk a helyünket, így mire a fiúk visszatértek már javában főtt a vacsora.  

Harmadik napra András már egy hosszabb szakaszt tervezett számunkra, aminek reggel annyira nem örültünk, mert bizony mindenki érezte, hogy az előző nap evezése okozott egy kis izomlázat, de túravezetőnk hajthatatlannak bizonyult, így reggeli és táborbontás után megindultunk lefelé a folyón. Dunaszegig, ami a következő táborhelyünk volt kétszer is megálltunk egy-egy szünetre, de így is sikerült teljesítenünk kb 18 kilométeres távot. Kikötés után felmértük a terepet és mivel a gát másik oldalán található vendéglátó egység kertjében már többen sátoroztak, úgy döntöttünk mi is inkább ott verünk tábort éjszakára. A hely kellemes volt, kicsi sétával jutottunk el a településen található közértbe, ahol megszereztük az aznapi és a másnapi ellátmányunkat. Este közös szalonnasütés és tábortüzezés volt a másik csapattal, akik szintén ott sátoroztak az étterem udvarán.  

Utolsó nap reggel úgy voltunk vele, hogy a még előttünk álló 15 kilométer már semmiség, úgyhogy nagy elánnal vágtunk neki az aznapi távnak. Egy hosszabb kanyarulat után azonban folyó ketté ágazott és mi úgy döntöttünk, hogy a keskenyebb ágát válasszuk. Ez nagy hiba volt, egy idő után annyira elkeskenyedett és úgy tele volt bedőlt faágakkal, hogy vissza kellett fordulni. Kis kitérővel ugyan, de így is szerencsésen megérkeztünk Győrbe, ami egy hosszú egyenes csatornának köszönhetően már messziről látszik. Andrásnak igaza volt, a vízi túrázást tényleg mindenkinek ki kellene próbálni.  

További élménybeszámolók